Volt egy kis tó, párja nincsen, Szép erdőcske lakja körben, Partján pitypang és nád hajlong, Vizimadár sokat zajong. Egyik nap a víztükrét csodálva, Leheveredtem, karjaim kinyújtva. Kis zümmögést hallottam, Felnéztem, és hirtelen megláttam. Kevés ma már az ilyen csoda...

Hiszti Manó kerülj beljebb, Úgyis gyakran megvendégellek. Gyere mesélj, hogy érzed magad? Tárd fel hát a titkodat! Néha látom, dühös vagy, Csapkodod az ágyadat. Máskor arcod szomorúan néz, Pedig mindig itt a segítő kéz. Sokszor szomjas, éhes leszel, Gyere egyél, csak kérned...

Semmi kedvesség, Csak az üres sötétség. Így élek melletted, Nem látom, hogy van lelked. Nekem kell a szeretet, Hogy letöröld a könnyeket, Elfordítod az arcodat, Nehogy lásd a kudarcunkat. Nincs törekvés megoldásra, Nincs idő a nyavajgásomra. Minek már megint ezen rágódni...