ESTI VITÁK

Írta: Mag Mónika

Semmi kedvesség,
Csak az üres sötétség.
Így élek melletted,
Nem látom, hogy van lelked.

Nekem kell a szeretet,
Hogy letöröld a könnyeket,
Elfordítod az arcodat
Nehogy lásd a kudarcunkat.

Nincs törekvés megoldásra,
Nincs idő a nyavajgásomra.
Minek már megint ezen rágódni?
Hagyjuk hát csak meghalni.

Könnyebb így megint lefeküdni,
Nem nézni vagy gondolkodni.
Remélem ezt holnapra kialszom,
Szomorú szívem betakargatom.